Egy újabb világbanki felmérés látott napvilágot. A jelentés szerint Románia aktív lakóságának 45% - a nem fizet semmiféle adót az államnak, vagy csak részlegesen teljesíti adókötelezettségeit. Ehhez képest Csehországban és Lengyelországban ez az adat csak 15%. A jelenség azért is veri ki a biztosítékot, mert sokkal szegényebb országokat is magunk mögé utasítunk a feketézésben, mint pl. Moldva köztársaság, vagy Örményország.
Tehát nálunk a világbanki felmérések alapján majdnem minden második aktív munkavállaló feketézik. Számolhatunk egy ennél rosszabb arányt is. Ha az aktív lakóságból levonjuk az állami alkalmazottakat ami kb. egyharmadát teszi ki az össz-foglalkoztatottaknak, akkor mindjárt megállapíthatjuk, hogy biza, a magánszektor berkeiben a feketézők aránya megközelíti a 70% - t. Az adócsalás mértékét ez a szám még mindig nem mutatja, mert annyit tudunk, hogy ez a 70% valamilyen mértékben adót csal, de nem tudjuk, hogy milyen mértékben. De nem is ez a lényeg.
A szándék, az adómegkerülés tömeges jelensége a riasztó. A magánszféra közel 70%-a körülbelül azt jelenti, hogy mindenki aki él és mozog(tevékenykedik) Romániában minimum párhuzamos jövedelmeket futtat, vagy ha nem is ő korrupt(mert mondjuk pont állami alkalmazottként legálisan van bejelentve a jövedelme), de elfogad számla nélküli dolgokat, azaz korrumpálható. Ez az általánosan alacsony adózási hajlandóság riasztó, de viszont érthető és értelmezhető is a jelenlegi körülmények között(persze ez nem lehet mentség).
Mi kell ahhoz ugyanis, hogy egy állampolgár hajlandó legyen a közösbe betenni ? Kényszerítő erő? Nem elég. Három alapvető dolog szükséges ahhoz, hogy egy társadalomban a közösködés működjön. Az első és legfontosabb dolog, a bizalom, hogy az adózott pénzed jól használják fel, megfelelő módon költik el. A második dolog ami elengedhetetlenül szükséges, hogy a törvény mindenkire érvényes legyen, tehát csakis szolidáris alapon működik a „kvotizálás”. A harmadik pedig, ami ugyancsak fontos és nem maradhat el, az a biztosíték az állampolgár felé, hogy a potyázók megbüntetődnek a törvény erejével.
Nos kérem, Romániában szerény véleményem szerint még a halvány sziluettjét is alig látjuk ennek a három dolognak. A pénzek nem jól költődnek el, szemmel láthatólag nagyon rövid politikai érdeket szolgálnak(nem fordítódnak reformokra mert az rövid távon népszerűtlen). A szolidaritásról és az adóbegyűjtésről csak annyit, hogy az egész ország abban lett szolidáris ezzel a közel 70%-val, hogy adót megkerüljön. Az állam a GDP arányos fiszkalitása kb. 39% amiből rendszeresen csak 31%-t tud behajtani. Magyarán nem működik, nem hatékony az állam intézménye.
Itt van tehát a kérdés számunkra, hogy akkor mit is lehet tenni, ha ennyire általános egy országban a bizalmatlanság, a potyázás és a közös tagadása, megkerülése?
A legfontosabb a fentiekben felsorolt három tényező párhuzamos visszaépítése. Egyszóval a bizalomé. Az adópolitikának a részletekbe menő megvitatásán túl, nagyon fontos még, hogy maga a rendszer átlátható, és kiszámítható legyen. Románia egyik legnagyobb problémája az adópolitika terén, a következetesség hiánya. A sok adónem, ami átláthatatlanná teszi a rendszert és a sorozatos és gyakori változtatások, amiknek mind az a negatív hatása, hogy nehezen tud tervezni a magánszféra, a vállalkozók egy bizonytalan környezetben nehezen tudnak fejlődni.
Tehát elsősorban egy vízió, egy terv és annak hosszú távú konzekvens betartása, ami elengedhetetlenül szükséges a mostani helyzet megváltoztatásához. Amíg ez nincs meg, addig jelenhetnek meg ijesztő jelentések az egyre jobban romló adózási hajlandóságról, a helyzet nem nagyon fog változni. A társadalomban a bizalom hiánya miatt fog, egyfajta konszenzus kialakulni, de az továbbra is az adómegkerülő magatartást erősíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése