A minap egy ismerős panaszkodott, hogy nem nagyon érti a könyvkiadók viselkedését, fel nem tudja fogni, hogy évről évre ugyanazt a hibát követik el sorozatosan. Az ismerősöm ugyanis egy kis könyvesboltot működtet és azt a jelenséget fedezte fel, hogy évvégenként, az ajándékozási szezon kezdetekor hiány keletkezik a legkelendőbb meséskönyvekből. Panaszkodik, hogy sosem tud eleget készletezni és ez természetesen nagyon zavarja. Sokkal többet tudna eladni belőlük, de ez a furcsa jelenség mindig gúzsba köti. Eképp bosszankodva a kiadók figyelmetlenségét/ügyetlenségét emlegette.
Azonban itt a látszat ellenére nem a kiadók ügyetlenségéről van szó. Ellenkezőleg, a kiadók - jelen esetben ahogy egyébként a játékipar főszereplői is - nagyon is ügyesek és rafináltak. Egy bejáratott trükkről van szó, amivel meghosszabbítják a vásárlási szezonjukat az ünnepek utánra, és ezáltal nagyobb bevételre tesznek szert.
Hogyan is működik a trükk? A szülők az ünnepek előtt „kirabolják” a játéküzleteket és az ünnepek után mintegy két hónap pangás következik. A fogyasztók elköltötték az utolsó pénzüket, amit játékra szántak, s egy darabig ellenállnak gyermekük minden kérésének. De hogyan éri el a játékipar, hogy az ünnepek utáni hónapokban se lanyhuljon a vásárlás? A módszer furfangos, s a kedves vásárló következetességre való törekvésén alapul.
Pontosabban a szülőkén, akik megígérték már a kedvenc játékot, írtak az angyalnak közösen a gyerekkel, hogy pont azt a kedvencet várják. Természetesen egy szülő sem szeretne csalódást okozni a gyerekének. Mit tehet, ha pont azt a játékot, nem tudja megvenni a gyereknek, amit már két hónapja orrba-szájba reklámoznak a gyereknek? Vesz más ajándékot, mert annyira kegyetlen Karácsony nem létezik, hogy a gyerek ne találjon valamit a karácsonyfa alatt, aztán elmagyarázza az apróságnak, hogy a kedvenc játék még egy kicsit késik, de hamarosan az is meglesz, csak az angyalka szárnya alól elkeveredett valahova… de megígéri és hamarosan az is meglesz.
Figyeljük meg, milyen jól el vannak látva a játékboltok ünnepek után is. Természetes, hiszen várják a tudatos és elkötelezett szülőket, hogy feloldozzák őket a kötelezettségeik alól.
Az egész trükk egy jól bevált sémán alapszik.
Ha egyszer kiválasztottunk valamit, állást foglaltunk valami mellett, személyes és interperszonális nyomás nehezedik ránk, hogy választásunk mellett kitartsunk. E nyomás hatására olyan módon reagálunk, hogy viselkedésünk igazolja korábbi döntésünket.
Társadalmunkban a következetesség nagyra becsült érték. Ilyen szellemben nevelkedtünk és így neveljük tovább az utánunk jövő generációt is, példát mutatva azzal, hogy betartjuk a szavunkat, következetesek vagyunk.
A probléma akkor van, ha ezt az amúgy hasznos viselkedési mintánkat kihasználják, manipulálják.
Mi az, amit a játékgyártók felismertek? A következetesség és az elkötelezettség hatalma! Ha az egyik ember rá tudja bírni a másikat arra, hogy elkötelezze magát, azaz állást foglaljon, letegye a garast valami mellett, akkor adva van minden feltétel ahhoz, hogy az illető a továbbiakban automatikusan és akár átgondolatlanul kitartson amellett, ami mellett kötelezettséget vállalt.
Ez a trükk mára egy tökéletesen működő befolyásolási eszközzé vált a játékipar kezében. Már csak hab a tortán, hogy a szülő – gyerek viszonya ezt a hatást csak felerősíti, biztosabbá teszi. A szülő nem tévedhet, következetesnek kell maradnia, hisz mintát ad a gyereknek, nem csak betartja a szavát, hanem nevel is azzal, hogy következetesen cselekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése