Egy kontár vállalkozó

Egy kontár vállalkozóba botlottam. A problémám vele röviden az, hogy szerelési munkálatokat kellett elvégezzen nekem egy házfelújításon, és hát enyhén szólva csapnivaló munkát végzett. Az első napi tevékenysége után már mindez ki is derült és az is, hogy nekünk, kettőnknek nem lesz hosszú életű a kollaborációnk. Azonban nem is ez az érdekes dolog.

Ami inkább érdekes, hogy utána érdeklődtem, hogy kivel is hozott össze a sors (sajnos az időhiány miatt ezt előre nem tudtam megtenni) és érdekes dolgokat tudtam meg. A fickó (csak így hívom, mert számomra már nem vállalkozó) köszöni szépen és jól van, nem idegesíti a véleményem a munkájáról, még nagyvonalúságot is megengedett magának a  telefonba, hogy ha nem tetszik a munkája, akkor neki pénz sem kell az eddig elvégzettekért, csináltassam meg akivel akarom és befejeztük. Erősen kíváncsivá tett, hogy akkor ő miből is tud megélni, ha ennyire önérzetes a semmire. Hamarosan összeállt a kép. A fickó egy nagy építő vállalat karbantartó részének a csoportvezetője, vagy inkább alvállalkozója. Többnyire állami projektek (építkezések) kivitelezéseivel foglalkoznak és, hát hogy is mondjam, a munkája utáni vélemények többnyire egybehangzóan a mennyiségről és nem a minőségről szólnak. Így már természetesen érthető a nagyvonalúsága, hogy hagy csapot-papot és továbbáll (habár nem hinném, hogy később nem fog hívogatni, és tartani a markát). Hogy mégis hol éri meg neki? Valószínűleg a megmaradt és lenyúlt anyagokból dolgozik (nálam biztos abból dolgozott) és nem kizárt, hogy a csapata órabérét már egyszer elszámolta a fővállalkozójánál. Tehát, a régi maszek típus, amikor a gyárból kiloptuk, aztán még munkaidőben felszereltük. A különbség mi is az akkori és a mostani praktika között? Csak a látszat. Akkor a közöst loptuk meg, most direkt egymást próbáljuk átverni, és mellé pedig tekintélyes üzletembereket játszunk.  Ami a legrosszabb, hogy működik. A fickónak szép nagy háza van, nagy csapat munkása és elég sok munkája. A munkaadójának valószínűleg ugyanez a stílusa, csak ő az államot veri át lépten-nyomon, így elég munkát biztosítva a mi kontárunknak a megélhetéshez. Ami még rosszabb, hogy így teljesen megfoghatatlan a minőség, más választásod nincs, minthogy elzavarod és elkönyveled az elvesztegetett időt. Megjegyzem, őt egyáltalán nem érdekli a minőség, nem törekedik arra, hisz a munkákat nem az hozza neki, sőt, még az sem érdekli, hogy én mit terjesztek róla (én ettől függetlenül terjeszteni fogom).

Ami pedig bosszantó, hogy a tekintélyelvűség belénk ívódott reflexe is az ilyen fickókat védi. Hallottam olyan véleményeket is róla – és én ezt a jelenséget nagyon nem tudom elfogadni -, hogy azért csak egy komoly vállalkozó lehet, hisz sokra vitte, csak tudhat valamit, ha akkora házat épített. Na kérem, biztos tud valamit, de én arra már nem vagyok kíváncsi. Nekem minőség kell, és neki ehhez semmi köze nincs. Csak bosszankodni lehet, hogy a közel sem tökéletes piac, még milyen kontárokat tűr meg a vállalkozók köreiben. Hab a tortán, hogy nemcsak, hogy élnek és érvényesülnek, de még tekintélyt is tudnak potyázni a megfelelő státusszimbólumok megszerzésével.

A kontár vállalkozókról egyelőre ennyit, a tekintélyelvűségünkről, vagy a téves érték-megítélésűnkről pedig majd máskor, egy kicsit hosszabban.