Magyar termék

A sorozatos élelmiszerbotrányok meghozták hatásukat. Általános trend indult el a helyi termékek fogyasztásának és promoválásának az irányába. Állami szabályozások jelennek meg arra vonatkozóan, hogy mi tekinthető az illető ország helyi, hazai, nemzeti termékének és mi nem. A téma azért is érdekes mert a szándék érthető és minden további nélkül elfogadható, támogatható, azonban maga a szabályozás már sok kérdést vet fel.

Önmagában, ha a szabályozás a helyi termékek promoválását szolgálja, akkor Ok, de ha viszont már gazdasági protekcionizmust táplál, úgy nem a legjobb megoldás.

Az eredet-megjelölések témaköre tehát bonyolult. A feldolgozóipar magas fokú specializálódása (ami elengedhetetlen a jelenlegi tömegélelmezés megoldásához) nagyfokú kereskedelmet és attól való függőséget eredményez a jelenlegi piaci viszonyok között. Tehát a beazonosítás, hogy mit tekinthetünk hazainak, egyrészt nem egyszerű, másrészt hiába a mindenáron való ösztönzés, hogy minden legyen hazai, mert nagyon kevés dolgot tudnánk csak hazai nyersanyagból és hazai feldolgozással előállítani. Sok esetben, ha ez sikerülne is, nem volna hatékony, nem lenne megfizethető a jelenlegi piaci körülmények között. Tehát az ösztönző szándék sem mindenáron jó.

Tehát jó kérdés, hogy, milyen legyen a szabályozás, amikor elég kis százalékban tud egy nemzetgazdaság önellátó lenni? Mit nevezzünk ilyenkor magyarnak és hol húzzuk meg a határt. Nem mellékes, hiszen egy ilyen szabályozásnak legfontosabb célja a helyes tájékoztatás, a többi pedig a vásárlók lokálpatriotizmusára lesz bízva. Melyiket preferáljuk inkább, egy magyar nyersanyagból készült, de külföldön előállított terméket, vagy egy nem magyar nyersanyagból készült, de itthon előállított terméket?

A Magyar Vidékfejlesztési Minisztérium magyartermék-rendeletet hoz ki (pontosabban azon dolgozik) a jelenlegi helyzet szabályozására. Három típusú védjegyet határoznak majd meg: Magyar termék; Hazai termék; Hazai feldolgozású termék; 

A „Magyar termék” csak a 100% helyi nyersanyagból készültekre tehető fel, itt kivételt képeznek a fűszerezettek, amelyek esetében egy 5%-os adalékanyag tartalom megengedett.

A „Hazai termék” kategória csak a feldolgozott termékek esetében alkalmazható és minimum 51% vagy annál több kell legyen a hazai nyersanyag részaránya.

A „Hazai feldolgozású termék” lehet teljesen mértékben külföldi nyersanyagból de 100%-ban hazai feldolgozásúnak kell lennie.

A jelenlegi piaci helyzet szabályozatlan voltára utal az is, hogy az új szabályozás kritériumrendszere szerint a jelenleg Magyarországon „magyar termék” és hasonló jellegű megnevezéssel rendelkező termékek mintegy 20%-a tarthatná meg csak a hazai védjegyet.

Az új szabályozás nem lesz kötelező, de viszont a nem megfelelő használata büntetést von maga után, ugyanolyan mértékűt, mint más élelmiszerbiztonsági kihágások esetén.

A szabályozás a hiteles tájékoztatást segítené elő, ami örvendetes. A tervezet három alternatívája pontosabb azonosítását eredményezheti a termékeknek az amúgy eléggé kaotikus piacon. Amennyiben a szabályozás követi a tervezet formáját, nem tekinthető kizáró jellegűnek, megtévesztőnek, túlszabályozottnak, nem kötelező, és ha ellenőrzött/betartható is lesz, akkor minden esély megvan arra, hogy egyfajta minőségi védjegy funkciót is betöltsön majd a piacon.