Elavult reklám-spottok

Hallgatom a rádiót, tömve reklám-spottokkal, egyik a másikat követi és mind egy lére megy. Vásárolj most, akció, ne szalaszd el, kedvezmény, diszkont stb. stb. Mindegyik intenzíven a vásárlásra fokuszál. Nincsenek fineszes utalások, asszociációk a termék előnyeiről, hanem itt és most, vegyél, mert egyértelmű az árelőny! Persze, ellenállhatatlan alkalmakról van szó minden esetben.

Visszautasíthatatlanul jó árat kínál mindegyik reklám. Egyesével. De vajon hogy csapódik ez le a rádióhallgatónál, a kliensnél, aki naponta több száz jobbnál jobb és elszalaszthatatlannak tűnő ajánlattal bombázódik. Egyszóval frusztráló. 

Csőlátásra vall az, amikor a cégek azt hiszik, hogy az ajánlatuk – tekintve a szokatlanul nagy, 50 – 60% -os vagy még annál nagyobb mértékű diszkontokat – bombabiztosan hat. Lehet, hogy bombabiztosan hatnak ezek a reklámok, csak épp fordított értelemben. Nem generálnak többletvásárlást, de szétrombolják a vásárlók ingerküszöbét, nem hatásos, mivel megszokottá válnak a nagy árkedvezmények.

Ez az egyik probléma, a másik pedig az, hogy a vásárlóknak, a romló gazdasági körülmények hatására egyre kisebb költségvetéssel rendelkeznek, racionalizálniuk kell. Kategórián belül és kategóriák között is. A megcsappant büdzséjükkel szemben álló, a korábbi életszínvonalukon kialakuló szerteágazó fogyasztási igényeik közül szelektálniuk kell. Lemondanak egyes dolgokról és csak a leg szükségesebbet engedhetik meg maguknak mindaddig, amíg kilátásaik nem javulnak. Nem fognak bármit is megvenni, - ellentétben a reklámozók feltételezéseikkel - ami pillanatnyilag nem szükséges, csak azért mert az jó árban van. Tehát a többlet-vásárlásra ösztönző akciók nem működnek ilyenkor.

Hogyan is érintik a tömeges árkedvezmények a vásárlókat ilyen válságos helyzetben?

Hogyan élik meg a tömérdek jó ajánlatot? Úgy, hogy elszalasztották, le kellett mondjanak róla. Tehát frusztrálva érzik magukat, hogy most és ebben a pillanatban (amikor a helyzet adott) nem rendelkeznek elegendő pénzzel a jó ajánlatok kihasználásához. Soha vissza nem térő alkalom, amit elszalasztnak. Hogyne frusztrálná az embert, hisz az igény az illető termékre már rég ott lappangott benne, csakhogy nem engedhette meg magának a magas árat. És most, amikor itt volna a sosem remélt alkalom, a fél ár… hát most sem! Biztonságból nem teheti, bizonytalan a holnap, nem költheti el minden pénzét, nem adósodhat el.

Nem értem kinek hiányzik ez a plusz stresszhelyzet? Miért nem fogják fel a kereskedők, reklám szakik, hogy ezekkel a módszerekkel a mostani, beszűkült választási lehetőségek mellett nemhogy segítenének a vásárlónak, hanem készakarva frusztrálják.

A vásárló jól dönt, a reklámozók pedig nem. Nagyon tévúton járnak. A többlet-fogyasztásra ösztönző reklámok alkalmatlanok a mostani helyzetben.

Ellenben vannak más módszerek, melyek megkönnyítenék a vásárlók dolgát az egyre nehezedő döntéseikben. Tiszta, átlátható, a minőségre és a termék előnyeire fókuszáló információk, az illető termék használatának racionalitását bemutató szempontok, egyáltalán a döntések és a szelektálás megkönnyítését elősegítő kiszolgálás.

Amint találkozom ilyenekkel megírom.

;-)