Tradicionális termékek támogatása

Felébredt a Román állam és segíteni akar, támogat. Támogatni szeretné a hazai termékeket, a Romániában termelt hagyományos, tradicionális termékeket. Hogyan ? Nem pénzügyileg(mert az nincs), nem is logisztikai v. más infrastruktúra-segítségen keresztül, hanem politikailag. Politikailag támogat a Román állam, hogy megmaradjunk a helyi termelőkkel és a polcokon helyi termékek is legyenek, ne szorítsa ki őket az import. Nesze semmi fogd meg jól, ahogy erre ez rá is illik, hisz az állam bácsi támogatása mindössze egy törvénytervezet ami kötelezné a nagy üzletláncokat arra, hogy bizonyos részarányban hazai termékeket forgalmazzanak.

Felszínes és képmutató támogatás és természetesen ez a törvény szembe megy, az Eu-ban érvényben levő szabadkereskedelmi normával, de ez már apróság itt minálunk, keleten. 

Az kormány szereptévesztésben van. Nem fogja fel, hogy neki mi is lenne a feladata ezen a téren. Semmiképp nem a törvény erejével való kényszergetés, főleg nem olyan helyzetben amikor a hazai termékek, a hazai termelőkkel együtt erősen versenyképtelenek a megnyitott piacok előtt. A piacot lehet szabályozni de nem megerőszakolni. Egy törvénnyel nem lehet mindenki torkán lenyomni a hazait, csak azért mert a mienk. Nem fog működni.

Ami működne - de valószínűleg nem prioritás, nincs pénz rá, mert nem hoz közvetlenül behajtható hasznot -, az a hazai feldolgozóipar támogatása. A hazai élelmiszer-feldolgozás és termelés befektetéseinek támogatása lenne erre a legmegfelelőbb eszköz. Mini feldolgozók támogatása tradicionális termékek gyártása esetében, hűtőházak, raktárak építésének, értékesítési szövetkezetek létesítésének a segítése lenne erre megoldás. Összességében ezek az eszközök szolgálnának arra, hogy a hazai szektor versenyképesebb lehessen, és utána felvehesse a versenyt a szabadon hagyott piacon. 

Mert a piacot nem a Román állam fogja tudni befolyásolni, ez egy aberáció, ez a törvénytervezet hamarosan lecseng mint sok más hasonló és el lesz felejtve a nagy segítség, a piac mondja meg, hogy mi az ami versenyképes és mi az ami nem. Mellesleg semmi értelme nincs akár a szupermarketek kényszerítgetésének, akár a vásárlók rábeszélésének, hogy hazai és hagyományos terméket vásároljanak. Ez a fogyasztói és piaci igény már rég megfogalmazódott, már rég a vásárlók preferenciái között van, azt is mondhatjuk, hogy lassan már trenddé vált. A probléma inkább ott van, hogy nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű és minőségű ilyen hagyományos termék, amit az üzletek forgalmazhatnának. A kínálati oldal lemaradt, támogatás, segítség és befektetések hiányában nem tud elegendő, a tisztasági és higiéniai körülményeknek megfelelő terméket előállítani.

Ezért fordulhatnak elő sajnos olyan esetek is, hogy a forgalmasabb turisztikai helyeken elég sok átverés történik. Mindent eladnak hagyományos terméknek, még az import árút is, újracsomagolva. Saját tapasztalat, hogy a Fogarasokban a Bâlea tónál vásároltam „hazai” füstölt szalonnát, amin felfedeztem, hogy a füstölés alatt átütött az import EU-s árú logója.

Tehát a kereslet megvolna, sőt, megfelelő árú hiányában még át is verhető egy darabig. Hosszú távon pedig mi hazaiak veszítűnk. Az import német szalonna profitál a nekünk szóló címke alatt is. 

Persze a helyes út, a helyes támogatás az nehezebb és költségesebb, és a Román államnak eszébe sincs, hogy reális segítséget nyújtson, csak politizál. Hosszú távon, ha kereslet van, akkor pedig bíztos ki is fog töltődni a piaci rés kínálattal, ha nem mi töltjük ki akkor a külföldi termelő fektet be és csinál itt termelőegységet és gyártja és árulja majd a hazai terméket hagyományos recept alapján.